Az egyházfiakat nem kötnék röghöz

2012. július 31. kedd, 10:35

Írta: Népszava

0 Hozzászólások

A hitéleti képzésben részt vevő hallgatót nem köteleznék szerződéssel a magyarországi munkavégzésre.

Augusztus 10-ig jelentkezhetnek az egyes felsőoktatási intézmények által meghirdetett pótfelvételi eljárásba azok, akik év elején nem próbálkoztak, illetve akik a július 24-i ponthatárhúzás után nem jutottak be egyik intézménybe sem. Ők azonban már csak tandíjas képzésre nyerhetnek felvételt, csak egy helyet jelölhetnek meg, és ismét eljárási díjat, 5000 forintot kell fizetniük az Oktatási Hivatalnak. Egyes egyetemeken és főiskolákon – például az Általános Vállalkozási Főiskolán – a pótfelvételizők számára is lehetővé válik a kedvezményes önköltséges képzésben – azaz intézményi ösztöndíjban való részvétel. A többiek számára csak a Diákhitel marad, ha sem önerőből, sem családjaik segítségével nem tudják kifizetni a tandíjat, így azonban hosszú évtizedekre eladósodhatnak.

Akik ezt nem vállalják, nem tehetnek mást, mint egy évet várnak és jövőre újra megpróbálnak államilag finanszírozott képzési helyre bekerülni. Nekik viszont szembe kell nézniük a diplomások röghöz kötését lehetővé tevő "hallgatói ösztöndíjszerződés" elkerülhetetlen aláírásával, amelynek mintapéldányát a közelmúltban hozták nyilvánosságra. Eszerint az állami ösztöndíjas hallgatóknak vállalniuk kell, hogy a tanulmányaik befejezését követő 20 éven belül a képzési idejük kétszeresének megfelelő ideig Magyarországon dolgoznak vagy működtetnek vállalkozást. Ha ezt nem teszik, az állam adó módjára hajthatja be rajtuk képzési költségeiket, bár az továbbra is tisztázatlan, hogyan lesznek képesek a magyar hatóságok ezt végrehajtani.

Azt sem tudni, hogy a mindenkori kormány miképp segíti majd a végzett hallgatókat szerződési kötelezettségük teljesítésében, azaz a munkavállalásban. A szerződés szerint a magyar állam vállalja, hogy "foglalkoztatáspolitikai eszközrendszerére támaszkodva törekszik arra, hogy az állami (rész)ösztöndíjas hallgató számára a képzés befejezését követően megfelelő munkalehetőséget biztosítson". Ez a vállalás azonban nem garantálja, hogy a diplomás fiatal a végzettségének megfelelő álláshoz juthat – illetve lehetősége lesz vállalkozás alapítására. Miközben tehát egy állami ösztöndíjjal végzett jogász vagy tanár, aki nem tud sem az állami, sem a magánszférában elhelyezkedni – amire a közalkalmazotti létszámstop miatt nagy az esély –, legalább tíz évig nem dolgozhat külföldön. Ez idő alatt pedig kénytelen lesz iskolázottságot sem igénylő munkát vagy közmunkát is elvállalni. Ez esetben viszont "kidobott pénz" a fiatalok taníttatása, hiszen ezek a munkahelyek felsőfokú végzettség nélkül is betölthetőek lennének.

Egyesek hivatalos indoklás nélkül mentesülhetnek a szerződési kötelezettségek alól. A hitéleti képzésben résztvevőkre nem vonatkozik a magyarországi munkavállalás követelménye, holott elképzelhető, hogy egy pályaelhagyó vagy tanulmányait időközben felfüggesztő lelkész-teológus hallgató külföldön kezd dolgozni. Igazságtalan a határon túli magyarokat érintő kedvezmény is. A Magyarországon ingyen tanuló, a diákkedvezményeket igénybe vevő, de a szomszédos országokban élő, magukat magyarnak valló hallgatók ugyanis tanulmányaik befejezése után munkavállalási kötelezettségüket a származási országukban is teljesíthetik. Nem világos azonban, hogy a magyar állam hogyan kötelezhet egy felvidéki magyar fiatalt arra, hogy diplomája megszerzése után adott ideig Szlovákiában dolgozzon, hiszen ott nem léphet fel hatóságként.