Szüdi János: Búcsú az iskoláktól

2012. május 22. kedd, 17:56

Írta: Szüdi János

0 Hozzászólások

A köznevelés intézményei az állami akarat közvetítőjévé válnak. A szülő pedig köteles átengedni gyermekét ennek a szócsőnek.

Az már biztos, hogy a köznevelésről szóló törvény jelenlegi formájában nem fog hatályba lépni. A törvény ugyanis nincs összhangban a Széll Kálmán tervben megfogalmazott újabb kormányzati elképzelésekkel. A törvény korrekcióra szorul azért is, mivel tartalmaz még néhány olyan elemet, amely nem egyeztethető össze azzal az elvvel, hogy ebben az országban csak egy embernek lehet véleménye, döntéshozatali joga. Miről is van szó?

A köznevelésről szóló törvény – még nem hatályos rendelkezései szerint – az állam határozza meg a köznevelés intézményrendszere működésének szabályait, ellenőrzi azok megtartását, engedélyezi az intézmények alapítását, ellenőrzi a fenntartók tevékenységét és ellát fenntartói feladatokat is. Az állami szerepvállalás megerősödése ellenére megmaradt az iskolák (óvodák, kollégiumok) viszonylagos önállósága. A törvény különválasztja az irányítási, a fenntartási, és az intézményi jogköröket, biztosítva az intézmények részére azt, hogy döntsenek az olyan kérdésekben, amelyeket nem von el tőlük jogszabály, így elsősorban a gyermekek, a tanulók ügyeiben, és a saját működésükkel összefüggő kérdésekben.

A Széll Kálmán terv legutolsó változata szerint létre kell hozni az oktatásért felelős miniszter közvetlen irányítása alatt álló intézményfenntartó hivatalt. Ez a hivatal feltehetően országos központtal, megyei, fővárosi és járási szervezeti egységekre osztva látja el – az óvodák kivételével, amelyek maradnak az önkormányzatoknál – az állami intézmények fenntartási feladatait. Létre kell hozni – a Széll Kálmán terv szerint – a Nemzeti pedagógus kart is, amelyhez szükséges fedezetet az állami költségvetésben kell megtervezni. A pedagógusok alkalmazója így az állam lesz. Nincs szükség ezért intézményi munkaerő gazdálkodásra. Miután az épületek működtetése önkormányzati feladattá válik, nincs szükség intézményi költségvetési gazdálkodásra sem.

A szakképzésről szóló törvény rendelkezik arról, hogy az állami intézményfenntartó – szűk kivételektől eltekintve – egy szakképző iskolát tarthat fenn. Miért tartana fenn többet a járási intézményfenntartó? Feltehetően nem fog! Így a köznevelés intézményeit járásonként, megyénként össze lehet vonni egy intézménybe. A megyéhez kerülhetnek a szakképző intézmények, a szakszolgálat intézményei, a pedagógiai intézetek, bár ez utóbbiak feljebb léphetnek, mivel a miniszter közvetlen szakmai irányítást kíván felettük gyakorolni.

Ezek a megoldások minden szempontból hatékonynak bizonyulhatnak. Az összevonások alkalmat adhatnak intézményépületek bezárására, a vezetői garnitúra teljes cseréjére, létszámának radikális csökkentésére. Gazdálkodás hiányában e feladatok ellátásához nincs szükség szakemberekre. A pedagógus munkahelye a megyénként, járásonként kialakított intézmény, így munkaideje jól kihasználható: heti huszonhat tanítási óra megtartása mellett, további heti hat órában a tanulók felügyeletére és eseti helyettesítés ellátására kötelezhető. Mivel ma a pedagógusok jelentős része heti huszonkét órában tanít, nem nehéz kiszámítani, hogy megteremtődik a lehetőség a pedagóguslétszám csökkentésére.

Mindezek fontos kérdések, de szinte csak járulékos következmények. A lényeg ugyanis az, hogy a köznevelés intézményei elvesztik arculatukat, a költségvetés egy sorává, a hivatal részévé, az állami akarat közvetítőjévé válnak.

A szülő pedig köteles átengedni gyermekét az állam szócsövének.

(Szüdi János jogász írása a Népszavának)